Településtörténet

A Kelet-Mecsek talán legkisebb, szelíd lankák közt megbúvó települése Vékény a Völgységi-patak gyönyörû völgyében. Kárász és Szászvár közt csaknem félúton, a Kelet-Mecsek Tájvédelmi Körzet északi határánál.

A fõútról jobbra kell betérni a faluba, ahol a Fõ utca sarkán ott találjuk a kicsiny, jellegzetes barokk stílusú harangtornyot, amely 1908-ban kapott új süveget.

Apró házaival, pincesorával a 67 házból álló kis község valóban egy felfedezésre váró idegenforgalmi gyöngyszem,

Az írásos emlékek, dokumentumok alapján elmondhatják magukról, hogy az egykori Welkeny község az Anjou-korban szláv népességû, a falu 1720 körül született címerén a három rózsa, Árpádházi Szent Erzsébet megidézése a falu vallásosságára, az eke és csoroszlya a földmûvelésre utal.
A kicsiny község örökölt látnivalót a múltjából, hiszen 1953-ig két vízimalom is mûködött a faluban - a Tóth és Wiesner-féle malom.
A berendezéseiben épen megmaradt, nevezetes Tóth-malom ipari mûemlék, 200 éves, a megye legöregebb, 1790-ben épült s még létezõés megtekinthetõ vízi malma. A hatvanas évekig itt mûködött Blum híres lópatkoló mûhelye, minden bizonnyal ennek a hagyománynak is szerepe van abban, hogy lovasudvar várja a turistákat, ahol külön kurzust szánnak a lóápolási ismeretek elsajátítására, s hintón járó körutat terveznek Vékénytõl - Kisbattyánig az Öreg-hegy gerincén.

A pincesoron szõlõsgazdák borai várják kostolóra a vendégeket.

Évi rendszerességgel rendezik meg a népszerû regionális Fogathajtó versenyt.

Az önkormányzat 1996-ban közcélú alapítványt hozott létre a természeti és helyi építészeti értékek védelmére, kimagasló tanulmányi eredményt eléro vékényi tanulók támogatására, majd a Kelet-Mecsek Egyesület szervezésében 1996 júliusában elsõ alkalommal rendeztek hagyományõrzõ fafaragó tábort kisdiákok számára. A tábort Bécsben élõ erdélyi származású fafaragó, Kászoni Róbert vezette, aki ez alkalomból egy kopjafát állított fel a faluban.